Individual Details
Ákos Barcsay de Nagybarcsa
(1619 - 1661)
Nagybarcsai Barcsay Ákos
(1619 – Kozmatelke,1661. július eleje)
erdélyi fejedelem 1658–1660 között.
Származása éscsaládja
Hunyad megyébenszületett, kálvinista köznemesi családban, amelynek - a források szerint- románősei voltak. Édesapja Barcsay Sándor, édesanyja Palatics Erzse. Barcsaynak kétfelesége volt: Szalánczy Erzsébet, majd 1660-tól Bánffy Izabella. Egyiküktőlsem született gyermeke.
Élete és uralkodása
Barcsay diplomáciai szolgálatokatteljesített I. Rákóczi György fejedelemsége alatt.Követségben járt Pázmány Péternél, Lupul moldvai fejedelemnél,valamint a török PortánSzékely Mózes kiadatása ügyében. Szolgálataijutalmául a fejedelem a tanácsurak közé emelte, 1644-től lugosi és karánsebeifőbán, 1648-banHunyad megyefőispánja, majd Dévavárát kapta. II. Rákóczi György fejedelemmé koronázásánakmegerősítését ő eszközölte ki Isztambulban, a Portán. Az 1657-es viskiországgyűlésen nem mert vétót emelni - a többi erdélyi főúrhoz hasonlóan - alengyelországi hadjárat ellen. A fejedelem - távollétére - kinevezte Erdélyhelytartójává Rhédey Ferenccel és Serédy Istvánnal együtt,ám nemsokára egyedül maradt a gyulafehérvári régensiszékben.
1657. október 25-én a gyulafehérvári országgyűlésen török követség jelent meg a kapucsi pasavezetésével, Rákóczi letevését követelve. A lengyelországi hadjárat ugyanismegsértette a szultán athnaméját, melyben megtiltotta azengedélye nélküli háborúzást. A rendek ezért, a töröktől való félelmükben Rhédey Ferencetválasztották fejedelemnek; Barcsayt alacsony származása miatt nem akarták. 1658-ban azonban Rhédeylemondott Rákóczi javára, akit azonban a törökök továbbra sem fogadtak el.Rákóczi hadjárata súlyos következményekkel járt: A fejedelem engedetlenségemiatt Erdély ellen támadó Köprülü Mehmed nagyvezírbevette Jenő (a későbbi Borosjenő) várát (1658. szeptember 3.), és a törökök, valamint a tatároknagy pusztítást végeztek Erdélyben.
Fejedelemsége
Köprülü az erdélyi rendek hozzáküldött követei közül Barcsayt kinevezte Erdély fejedelmévé. Barcsayengedelmeskedett a parancsnak, 1658. szeptember 14-én elfogadta a fejedelmikinevezést, és a béke érdekében ötszázezer dukát hadisarc fizetését vállalta.Ezen túlmenően beleegyezett abba is, hogy évi 40000 arany adót fizet aPortának, átadta Lugosés Karánsebesvárát, valamint ígéretet tett a lázadó román vajdák és II. Rákóczi Györgyelfogására, azért, hogy Köprülü seregével kivonuljon Erdélyből, ami októbervégén meg is történt. A rendi gyűlés Barcsayt október 11-én iktatta be Segesváron,elődje túlkapásain okulva, némileg szigorúbb feltételekkel.
Rákóczi először nem fogadta elBarcsay fejedelemségét, a Partium közponjában, Váradonizgatott - az alaptalanul - keresztényellenesnek kikiáltott Barcsay ellen,azonban amikor a törökök fontolóra vették a város megtámadását, inkább lemondottfejedelemségéről (1659. március 30.), és Várad átadásáról megegyezettBarcsayval. Kiterjedt Szabolcs és Szatmár vármegyei birtokain azonban továbbfolytatta a fegyverkezést, hiába állt 1659-ben az erdélyi rendek többsége azIsztambulból érkező, adó megküldését sürgető levelek és a török-tatár dúlástólvaló félelem hatására a törökök pártján.
Barcsay, hogy megóvja Erdélyt atovábbi pusztítástól, 1659. szeptemberében a temesvári vilajetbe utazott, aholbiztosította Csengizade Ali pasát hűségéről. KözbenRákóczi betört a fejedelemségbe, és fegyveres ereje láttán a marosvásárhelyi országgyűlés visszahívta őt afejedelmi székbe (1659. szeptember 27.). Októberben pedig Haller Gábort (1614 -1663, Köprülü Ahmed nagyvezír kivégeztette) - akit arendek azután neveztek ki váradi főkapitánnyá, hogy Rákóczi átadta VáradotBarcsaynak - a várőrség elűzte Váradról. Rákóczi így visszaszerezte Váradot, azúj várkapitány ugyanis Gyulay Ferenc (? - 1669), Rákóczi híve lett. Még ebbenaz évben a Szejdi Ahmed budai pasa vezérletével Barcsaysegítségére siető török had november 22-én Zajkánynál,majd november végén Tordánállegyőzte Rákóczi seregét, decemberben azonban elhagyta Erdélyt. Az Erdélybevisszatért Barcsay ekkor, 1659. decemberében, Rákóczi elől Szebenbehúzódott vissza, és állta ellenfele ostromát egészen a következő év (1660)tavaszáig, amikor Rákóczi az újra támadó Szejdi Ahmed ellen vonult. 1660. május22-én, a szászfenesi csata azonban Szejdi Ahmedgyőzelmét hozta, II. Rákóczi György belehalt a csatában szerzett sérüléseibe. ASzebenből Szejdi Ahmed táborába érkező Barcsay Ákost a budai pasa CsengizadeAlinak a táborába vitte, aki időközben az Erdély ellen rendelt török hadakfőszerdárja lett. Az erdélyi adó késése miatt Csengizade Ali Barcsayt háziőrizet alá vetette, és csak augusztus végén, amikor az adó első részletemegérkezett, engedte szabadon. Közben elesett Várad, a törökök nem akarták mármagyar kézen hagyni a Barcsay fennhatóságából kikerült várost. Váradot SzejdiAhmed és Csengizade Ali egyesült serege, az utóbbi fővezérletével, foglalta el,és vele együtt a törökök a Partium zömét is meghódították, melyből új vilajetetszerveztek (váradi vilajet).
Barcsay népszerűsége azonbanmegfogyatkozott: túlzott engedékenységgel vádolták, és a magas adók miatt is őttették felelőssé. Az erdélyi elit egy jelentős része a tatár fogságot megjárt Kemény János, II. Rákóczi György egykorihadvezére felé fordult, támogatta a trónkövetelőként fellépő Keményt, aki a Magyar Királyság területéről indult Barcsayellen, amit az 1660. november 22-i kiáltványában közölt. Barcsay Gáspár, afejedelem egyik testvére, 1660. november végén, Örményesnél – a későbbiMarosörményesnél – vívott csatát elveszítette Kemény seregével szemben. BarcsayGáspárt - aki korábban kegyetlenkedett a székelyekkel szemben, mert azok egyrésze Barcsay Ákos ellen fordult - megölték. A testvérével ellentétesmentalitású, békességre törekvő Barcsay Ákos megegyezett Kemény Jánossal,közösen országgyűlést hirdettek, és 1660. december 31-én Barcsay lemondott afejedelemségről.
Halála
Barcsay végzetét a lemondással semkerülhette el: azzal az ürüggyel, hogy a törökök ne találjanak támogatókra,Kemény János foglyul ejtette, és az emberei 1661. július elején Kozmatelkénhűséges barátjával, féltestvérével, beölsei Buday Zsigmonddalés egy Szövérdy nevű kornétással meggyilkolták. A három holttestet Keménykegyetlen emberei a falu bitója alá földelték. A későbbiekben csak a fejedelmetexhumálták, Budayék ma is ott nyugszanak. (Barcsay Andrást, a volt fejedelemegy másik testvérét - már fivére meggyilkolása előtt, 1661. május 16-án -Kemény János felakasztatta, annak ellenére, hogy korábban Fogarasvárát, Barcsay Ákos erre utasító levelének kézhezvételét követően, átadtaKeménynek. Állítólag azért végeztette ki, mert Barcsay András – amikor azerdélyi sereget a tatárok 1657-ben fogságba ejtették – Kemény kezességvállalásaellenére a rabságból megszökött, és helyette Keménynek kellett fogságbanmaradnia.)
A törökök azonban már korábban,Barcsay elfogása előtt, végleg elfordultak az általuk erélytelennek tartottBarcsaytól, ezt Kemény is tudta, ugyanis 1661. márciusában maga mondta azt,hogy "Barcsaynak töröknél igen be van téve a kapuja".[1] Barcsay és testvéremegölését a kortársak pedig mélyen elítélték. Ezért, amikor Kemény János 1662.január 23-án a törökök ellen elesett, a halála kapcsán így írtak: "Barcsayuram bús haláláért áldozat kellett, Isten keze volt rajta"; és:"Visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlanhalálát".[1]
Az erdélyi országgyűlés egyébkéntBarcsay Ákos fejedelemsége alatt határozta meg először Erdély hivatalos címerét(1659).
Source: http://hu.wikipedia.org/wiki/Barcsay_%C3%81kos
(1619 – Kozmatelke,1661. július eleje)
erdélyi fejedelem 1658–1660 között.
Származása éscsaládja
Hunyad megyébenszületett, kálvinista köznemesi családban, amelynek - a források szerint- románősei voltak. Édesapja Barcsay Sándor, édesanyja Palatics Erzse. Barcsaynak kétfelesége volt: Szalánczy Erzsébet, majd 1660-tól Bánffy Izabella. Egyiküktőlsem született gyermeke.
Élete és uralkodása
Barcsay diplomáciai szolgálatokatteljesített I. Rákóczi György fejedelemsége alatt.Követségben járt Pázmány Péternél, Lupul moldvai fejedelemnél,valamint a török PortánSzékely Mózes kiadatása ügyében. Szolgálataijutalmául a fejedelem a tanácsurak közé emelte, 1644-től lugosi és karánsebeifőbán, 1648-banHunyad megyefőispánja, majd Dévavárát kapta. II. Rákóczi György fejedelemmé koronázásánakmegerősítését ő eszközölte ki Isztambulban, a Portán. Az 1657-es viskiországgyűlésen nem mert vétót emelni - a többi erdélyi főúrhoz hasonlóan - alengyelországi hadjárat ellen. A fejedelem - távollétére - kinevezte Erdélyhelytartójává Rhédey Ferenccel és Serédy Istvánnal együtt,ám nemsokára egyedül maradt a gyulafehérvári régensiszékben.
1657. október 25-én a gyulafehérvári országgyűlésen török követség jelent meg a kapucsi pasavezetésével, Rákóczi letevését követelve. A lengyelországi hadjárat ugyanismegsértette a szultán athnaméját, melyben megtiltotta azengedélye nélküli háborúzást. A rendek ezért, a töröktől való félelmükben Rhédey Ferencetválasztották fejedelemnek; Barcsayt alacsony származása miatt nem akarták. 1658-ban azonban Rhédeylemondott Rákóczi javára, akit azonban a törökök továbbra sem fogadtak el.Rákóczi hadjárata súlyos következményekkel járt: A fejedelem engedetlenségemiatt Erdély ellen támadó Köprülü Mehmed nagyvezírbevette Jenő (a későbbi Borosjenő) várát (1658. szeptember 3.), és a törökök, valamint a tatároknagy pusztítást végeztek Erdélyben.
Fejedelemsége
Köprülü az erdélyi rendek hozzáküldött követei közül Barcsayt kinevezte Erdély fejedelmévé. Barcsayengedelmeskedett a parancsnak, 1658. szeptember 14-én elfogadta a fejedelmikinevezést, és a béke érdekében ötszázezer dukát hadisarc fizetését vállalta.Ezen túlmenően beleegyezett abba is, hogy évi 40000 arany adót fizet aPortának, átadta Lugosés Karánsebesvárát, valamint ígéretet tett a lázadó román vajdák és II. Rákóczi Györgyelfogására, azért, hogy Köprülü seregével kivonuljon Erdélyből, ami októbervégén meg is történt. A rendi gyűlés Barcsayt október 11-én iktatta be Segesváron,elődje túlkapásain okulva, némileg szigorúbb feltételekkel.
Rákóczi először nem fogadta elBarcsay fejedelemségét, a Partium közponjában, Váradonizgatott - az alaptalanul - keresztényellenesnek kikiáltott Barcsay ellen,azonban amikor a törökök fontolóra vették a város megtámadását, inkább lemondottfejedelemségéről (1659. március 30.), és Várad átadásáról megegyezettBarcsayval. Kiterjedt Szabolcs és Szatmár vármegyei birtokain azonban továbbfolytatta a fegyverkezést, hiába állt 1659-ben az erdélyi rendek többsége azIsztambulból érkező, adó megküldését sürgető levelek és a török-tatár dúlástólvaló félelem hatására a törökök pártján.
Barcsay, hogy megóvja Erdélyt atovábbi pusztítástól, 1659. szeptemberében a temesvári vilajetbe utazott, aholbiztosította Csengizade Ali pasát hűségéről. KözbenRákóczi betört a fejedelemségbe, és fegyveres ereje láttán a marosvásárhelyi országgyűlés visszahívta őt afejedelmi székbe (1659. szeptember 27.). Októberben pedig Haller Gábort (1614 -1663, Köprülü Ahmed nagyvezír kivégeztette) - akit arendek azután neveztek ki váradi főkapitánnyá, hogy Rákóczi átadta VáradotBarcsaynak - a várőrség elűzte Váradról. Rákóczi így visszaszerezte Váradot, azúj várkapitány ugyanis Gyulay Ferenc (? - 1669), Rákóczi híve lett. Még ebbenaz évben a Szejdi Ahmed budai pasa vezérletével Barcsaysegítségére siető török had november 22-én Zajkánynál,majd november végén Tordánállegyőzte Rákóczi seregét, decemberben azonban elhagyta Erdélyt. Az Erdélybevisszatért Barcsay ekkor, 1659. decemberében, Rákóczi elől Szebenbehúzódott vissza, és állta ellenfele ostromát egészen a következő év (1660)tavaszáig, amikor Rákóczi az újra támadó Szejdi Ahmed ellen vonult. 1660. május22-én, a szászfenesi csata azonban Szejdi Ahmedgyőzelmét hozta, II. Rákóczi György belehalt a csatában szerzett sérüléseibe. ASzebenből Szejdi Ahmed táborába érkező Barcsay Ákost a budai pasa CsengizadeAlinak a táborába vitte, aki időközben az Erdély ellen rendelt török hadakfőszerdárja lett. Az erdélyi adó késése miatt Csengizade Ali Barcsayt háziőrizet alá vetette, és csak augusztus végén, amikor az adó első részletemegérkezett, engedte szabadon. Közben elesett Várad, a törökök nem akarták mármagyar kézen hagyni a Barcsay fennhatóságából kikerült várost. Váradot SzejdiAhmed és Csengizade Ali egyesült serege, az utóbbi fővezérletével, foglalta el,és vele együtt a törökök a Partium zömét is meghódították, melyből új vilajetetszerveztek (váradi vilajet).
Barcsay népszerűsége azonbanmegfogyatkozott: túlzott engedékenységgel vádolták, és a magas adók miatt is őttették felelőssé. Az erdélyi elit egy jelentős része a tatár fogságot megjárt Kemény János, II. Rákóczi György egykorihadvezére felé fordult, támogatta a trónkövetelőként fellépő Keményt, aki a Magyar Királyság területéről indult Barcsayellen, amit az 1660. november 22-i kiáltványában közölt. Barcsay Gáspár, afejedelem egyik testvére, 1660. november végén, Örményesnél – a későbbiMarosörményesnél – vívott csatát elveszítette Kemény seregével szemben. BarcsayGáspárt - aki korábban kegyetlenkedett a székelyekkel szemben, mert azok egyrésze Barcsay Ákos ellen fordult - megölték. A testvérével ellentétesmentalitású, békességre törekvő Barcsay Ákos megegyezett Kemény Jánossal,közösen országgyűlést hirdettek, és 1660. december 31-én Barcsay lemondott afejedelemségről.
Halála
Barcsay végzetét a lemondással semkerülhette el: azzal az ürüggyel, hogy a törökök ne találjanak támogatókra,Kemény János foglyul ejtette, és az emberei 1661. július elején Kozmatelkénhűséges barátjával, féltestvérével, beölsei Buday Zsigmonddalés egy Szövérdy nevű kornétással meggyilkolták. A három holttestet Keménykegyetlen emberei a falu bitója alá földelték. A későbbiekben csak a fejedelmetexhumálták, Budayék ma is ott nyugszanak. (Barcsay Andrást, a volt fejedelemegy másik testvérét - már fivére meggyilkolása előtt, 1661. május 16-án -Kemény János felakasztatta, annak ellenére, hogy korábban Fogarasvárát, Barcsay Ákos erre utasító levelének kézhezvételét követően, átadtaKeménynek. Állítólag azért végeztette ki, mert Barcsay András – amikor azerdélyi sereget a tatárok 1657-ben fogságba ejtették – Kemény kezességvállalásaellenére a rabságból megszökött, és helyette Keménynek kellett fogságbanmaradnia.)
A törökök azonban már korábban,Barcsay elfogása előtt, végleg elfordultak az általuk erélytelennek tartottBarcsaytól, ezt Kemény is tudta, ugyanis 1661. márciusában maga mondta azt,hogy "Barcsaynak töröknél igen be van téve a kapuja".[1] Barcsay és testvéremegölését a kortársak pedig mélyen elítélték. Ezért, amikor Kemény János 1662.január 23-án a törökök ellen elesett, a halála kapcsán így írtak: "Barcsayuram bús haláláért áldozat kellett, Isten keze volt rajta"; és:"Visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlanhalálát".[1]
Az erdélyi országgyűlés egyébkéntBarcsay Ákos fejedelemsége alatt határozta meg először Erdély hivatalos címerét(1659).
Source: http://hu.wikipedia.org/wiki/Barcsay_%C3%81kos
Events
| Birth | 1619 | ||||
| Death | 1661 | ||||
| Marriage | Izabella Bánffy | ||||
| Marriage | Erzsébet Szalánczy | ||||
| Marriage | Katalin Folthy |
Families
| Spouse | Katalin Folthy ( - ) |
| Spouse | Erzsébet Szalánczy ( - ) |
| Spouse | Izabella Bánffy ( - ) |
| Father | Sándor Barcsay de Nagybarcsa ( - ) |
| Mother | Erzsébet Anna Palatics ( - ) |
| Sibling | András Barcsay de Nagybarcsa ( - ) |
| Sibling | Sándor Barcsay de Nagybarcsa ( - ) |
| Sibling | Gáspár Barcsay de Nagybarcsa ( - 1661) |
| Sibling | Péter Barcsay de Nagybarcsa ( - ) |
| Sibling | Mihály Barcsay de Nagybarcsa ( - 1713) |
| Sibling | Ábrahám Barcsay de Nagybarcsa ( - 1716) |
| Sibling | Anna Barcsay de Nagybarcsa ( - 1689) |